Meg kellene már tanulnia mindenkinek: nincs jobb- vagy baloldali film, sem színház. Csak rossz vagy jó színház van.
Szilágyi Tibor
1942. aug. 28. - 2026. júl. 2.
magyar színművész, rendező, színházigazgató
Szilágyi Tibor idézetei a színházról, az emberi méltóságról és az élet szeretetéről szólnak. Gondolatai bölcsességgel és emberi hitelességgel világítanak rá a művészet, a hivatás és az emberi kapcsolatok értékére.
Aki arra vágyik, hogy az első színpadi éve után drága autót vezessen, s hogy lakása legyen, az menjen inkább brókernek.
Engem mindig is a szakma érdekelt, mindig oda mentem, ahol a színház színház volt.
Valószínűleg én vagyok a legnagyobb magyar vándorszínész, de mindig szakmai okokból álltam tovább.
A színészt nem a barátai vagy a partnerei teszik emlékezetessé, hanem azok a színdarabok, drámák és vígjátékok, amelyekben emlékezetes alakítást nyújt.
Aki színész akar lenni, annak több dolgot is szem előtt kell tartania: vállalnia kell önmagát. Önmagának sem hazudhat, és minden szerepre olyan lelkiismeretesen kell készülnie, mintha nem lenne második előadás.
A színház korosztályokra épül, és persze volt olyan szerep, amit hetvenötször játszottam, aztán kiöregedtem belőle. Ezek természetes dolgok. Az embernek kritikával kell néznie magát, én pedig sosem hazudtam sem szebbnek, sem jobbnak magam, mint amilyen vagyok.
Boldog vagyok, hogy színész lehetek, s hogy erről szólt és szól az életem.
Szenvedélyes színháznéző vagyok. Tátott szájjal tudok csodálni bármilyen darabot, ha az jó. Játsszák azt bármelyik teátrumban, Veszprémben, a fővárosban, a Katonában, a Nemzetiben vagy Pintér Bélánál.
A színház mindig komolyabb felkészülést igényel, mint a film, arról nem beszélve, hogy az előadáson nem lehet újra és újra felvenni a jelenetet.
Sosem akartam magamra szerepet osztani, nincs is álomszerepem. Ebben is nagyon szerencsés vagyok, hiszen sok remek és hatalmas szerepet játszhattam, amik közül számos találkozott a közönség és a kritikusok tetszésével is.
