Vallásos embernek tartom magam, akihez nagyon közel áll Isten. Erről azonban nem nagyon beszélek, amikor másokkal társalgok.
Öregkoromra jöttem rá, milyen az: önmagamnak lenni. Olyan családból jövök, ahol mindenki tökéletesnek akart látszani. Asszisztáltunk egymásnak ehhez a játszmához… És csak az elmúlt években tapasztaltam meg a csodálatos szabadságát annak, hogy őszinte vagyok. Hogy önmagam vagyok.
Soha nem kaptam volna meg a legfontosabb szerepeimet, ha nyilvánvaló a másságom.
Mindig komolyan vettem, hogy hogyan lehet szépen és jól élni, és örökké azt kerestem, mi az, ami még hiányzik az életemből. A hosszú évek során rájöttem, hogy tényleg a szeretet a legfontosabb, és ezt nemcsak a személyes kapcsolatokra értem, hanem az egész világhoz való hozzáállásra.
A világ rengeteget változott, de én még mindig azt tanácsolnám egy romantikus hősöket játszó filmszínésznek, hogy inkább ne vállalja fel nyíltan a melegségét. Ne legyünk képmutatóak, ez még mindig könnyen tönkreteheti a karrierünket.