Nem szerettem kritizálni, sokkal inkább fel akartam hívni a figyelmet egy-egy méltatlanul mellőzött művészre.
Patti Smith
1946. dec. 30. -
amerikai énekesnő, író és képzőművész
Patti Smith amerikai énekes, költő és író, a punk rock egyik meghatározó alakja és a New York-i alternatív művészeti élet fontos szereplője. Munkásságában a költészet, a zene és a személyes önkifejezés szorosan összefonódik. Műveiben gyakran jelenik meg a szabadság, a művészet, a szerelem és az alkotás iránti szenvedély.
Azt mondják a gyerekek képtelenek különbséget tenni élő és élettelen tárgyak között; szerintem ez nem igaz. Egy gyerek varázslatos módon életet lehel babájába vagy ólomkatonájába. A művész ugyanúgy életre kelti a műveit, mint a gyerek a játékait.
Elmentem a végsőkig, és falba ütköztem, saját elképzelt korlátaimba. És akkor találkoztam valakivel, aki elárulta a titkot. A megoldás nagyon egyszerű: ha falnak ütközöl, rombold le.
Teljesen a könyvek hatása alá kerültem. Mindent el akartam olvasni, és minden egyes új könyv új vágyakat ébresztett bennem.
Ki tudja kifürkészni, hogy mi rejtőzik a fiatalság szívében, ha nem a fiatalság maga?
Rosszabb periódusaimban azon gondolkodtam, mi értelme van a műalkotásoknak. Kinek készítjük őket? Istennek próbálunk üzenni? Vagy önmagunkkal beszélgetünk? És mi a célunk? Hogy egy alkotásunkat végül bezárják a művészet nagy állatkertjeinek valamelyikébe – a Modernbe, a Metbe vagy a Louvre-ba? Őszinteségre vágytam, de csak őszintétlenséget leltem magamban. Miért hódolunk a művészetnek? Önmagunk kiteljesítéséért vagy magáért a művészetért?
Mágia és vallás háborújában végül vajon a mágia győzedelmeskedik? Talán a pap és a varázsló egykor ugyanaz a személy volt, de a pap Isten színe előtt alázatossá vált, és imádságra cserélte a varázsigéket.
Nevetés. Elengedhetetlen a túléléshez. És mi sokat nevettünk.
A könyvekhez és a rock and roll-hoz menekültem – 1961-ben így nézett ki a kamaszkori megváltás.
Elbűvöltek az apró dolgok, a csoda, hogy a fánkon körte terem, és lepotyog a lábam elé, hogy a vadrózsa felkúszott a futtatón, és körbefonta az erkélyünket, hogy minden tavasszal visszatértek ugyanazok a galambok, és fészket raktak rá, és hogy a hajnalka, amelynek a magját a kertünk szélén elvetettem, befutotta a drótkerítést, és hihetetlen kéken virított.