Nem ismertem a szüleimet, és sosem vágytam a reflektorfényre, csak arra, hogy boldog, harmonikus családi életem legyen.
Természetesen Bendegúznak szólítanak, de nemcsak a kollégáim, hanem a régi ismerőseim is. Sokszor könyörgök, hogy szólítsatok már végre Iminek, mert én azt a nevet is szeretem, de valahogyan nem áll rá a szájuk. Nekik Bendegúz maradok.
Véleményem szerint, ha kifestek egy szobát vagy megjavítok egy széket, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy nekem a továbbiakban akár festőnek vagy asztalosnak kellene lennem. Ez ugyanígy vonatkozik a színészetre is.