Mondtuk szépen és durván,
Lelkünk ébredő vulkán,
Kitörni kész, s ami régi, mind elég,
S jön az újabb nemzedék.
(…)
Mert mi vagyunk a hurrikán,
Ezer éves út után,
Mindent felkavar, készülj fel,
Most mi jövünk.
Hívtál, vártál,
Széllel szemben állva, megváltásra várva
Sírtál, vártál,
S én könnyedet letörlöm a romok közt a földön!
Álmaimban szárnyaidhoz érnék,
angyalcsókot ajkaidról kérnék.
Karjaid közt hamvaimmá égnék,
de angyalodként hozzád visszatérnék.
Csak egy kincsem van, a szabadság –
Vállalom a kalandját.
Csak megyek ide-oda, ahogy visz a világ –
Nem tűröm a kalitkát.
Az életnek vendége lettünk egy pár évre,
Jöjj hát, és táncolj velem!