A zene az életem, tükrözi mindazt, amin keresztül megyek.
Egyszer, tizenhárom éves koromban, az anyukámnak el kellett mennie valami partira. Azt mondta: “Lenny, légy szíves, mosogass el, és rakd el az edényeket.” Kábé éjjel háromkor felébresztett, és kiráncigált a konyhába. Az egyik szekrényajtó kábé ujjnyira nyitva volt. Ő meg rámutatott: “Csukd be az ajtót!” Nem hittem el, hogy ez a nő képes kirugdosni az ágyból az éjszaka közepén, csak emiatt! De hát, a dolgokat végig kell csinálni. Ha nem kaptam volna ezeket a leckéket, nem tartanék ma itt.
Sosem akartam sztár lenni. Mindig is zenész szerettem volna lenni, és az egész hozzáállásom a művészeten alapult, nem pedig azon, hogy mennyi lemezt adok el vagy milyen nagy arénákban játszom majd.
Az életem mindig tele volt kontrasztokkal, vonzanak a különbségek, de végül mindig az egyszerűség győzedelmeskedik.
Ha felismered, ami egyedivé tesz, az sokszínűséget és kreativitást szül.
Nagyon fontos, hogy ismerd azokat az embereket és dolgokat, amelyek azzá tesznek, aki vagy; a szeretteid, az emlékek, az érzések, az illatok és a helyek. Legyen kapcsolatod a múltaddal, hogy építhesd a jövődet. Próbáld megérteni saját magad, hogy ihletet adjon a származásod és a valódi természeted, így többet adhatsz a világnak, és azt csinálhatod, amit szeretsz.