De eljön az a nap, amire vártunk.
Kéz a kézben együtt állunk
majd, egy csodás ünnepen.
Révületben, csak mi ketten.
Emlékként mégis bennem él,
színes képek s egy új remény.
Gondtalan életem véget ért
– ez valóság, nem képregény.
Volt idő, mikor elhittem
a gyerekmeséket a könyvekben.
Ártatlan lelkem hogy sejtené,
a szép könyvek csak átverés?
Holnap után elfelejtem minden gondomat,
boldog leszek, s vidám lesz az énekem.
Csak nézz az égre fel,
s egy csillagfény hozzám elvezet.
Hogyha félsz, megvédelek.
Vigyázok rád, ameddig csak lehet!
Csak ez a kis világ, amiben élhetünk,
csak ez a kettőnké, amit félthetünk!
Tudom, hogy félsz, ha egyedül maradnál,
pedig lennék veled, ha akarnál!
Élem az életem nap-nap után.
Nem is érdekel, hol leszek holnapután.
Legyen így, legyen úgy, de csakis jó legyen!
És napról-napra még szebb legyen!