Szemétdomb, szemétdomb, a hervadó virág
hirdeti, hogy véget ér a rothadó világ.
Virágok közt veled lenni,
tudom, szép volna, kedvesem.
Virág sincsen, te sem vagy már,
miért hagytuk, hogy így legyen?
Ha lenne még egy életem,
és újra kezdeném,
másként lenne minden,
igen,
a napjaim veled élném.