Nem halott az, mi fekszik örökkön,
A halál sem ér át végtelen időkön.
És később, a csöndes nyári esők idején, a fellegek széthintik (…) az álmoknak a darabkáit a költők meredek háztetőin, hogy az emberek ne éljenek az olyan ősi és különös titkok és csodák híre nélkül, amelyekről csupán a bolygók mesélnek egymásnak az éjszakában.
Az emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem, a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés.