Harag és a hála nem létezhet egyszerre, mert az előbbi megakadályozza, hogy az életet ajándéknak lássuk és éljük meg. Haragom azt sugallja nekem, hogy nem azt kapom, amit érdemlek. Ez mindig irigységben ölt testet.
Amikor a hála vezérli viselkedésemet, akkor erőfeszítést teszek arra, hogy elismerjem: mindent, ami vagyok és ami az enyém, a szeretet ajándékaként kaptam, és örömmel kell megünnepelnem.
A húsvét tudatosítja bennünk, hogy Isten akkor is jelen van, amikor közvetlenül nem észleljük. A húsvét azt az örömhírt hordozza, hogy – bár úgy tűnik, a dolgok egyre súlyosbodnak a világban – a Gonosz már legyőzetett.