Minden érintésed
most is éget még!
Mint sok visszatérő
régi szép emlék!
Távol vagy tőlem
eltévedt út talán.
Távol vagy régen
és nem tudom,
hogy merre jársz.
Akarom a tegnapot, hogy
úgy ölelj, mint rég!
Már jól tudom hogy miért,
Rád gondolok,
és minden ettől szép.
Megsárgult képeit nézhetem,
Ez maradt meg nekem
A titkot másnak súgja.
Hullnak a könnyeim,
Becsapott már megint
emléked illúziója.
Ugyanúgy szomjazlak én, mint záport a sivatag egy pillantásod után.
Rajtam nevet, érzi, hogy bármit megtehet.
Hát így legyen, nem bánom én ha kell, úgyis belehalok
Ő soha nem jön már vissza,a szívét egy másiknak adta a vágy
Üres, olcsó kis játék, ha kell, én száz évet várnék rád.
Csak egy halk sóhaj száll
Szívem bársonyos partján.
Te maradsz, s te voltál,
Érted szívem úgy kalapál.
Súgj egy titkot még,
Mitől féltékeny az ég!
Míg tart az örökké,
Én csak veled lennék!