Férfivé bennünket az asszonyoknál nem az első győzelem avat, hanem az első vereség!
Szerelmi csalódás idézetek
Szerelmi bánatra szerelem kell, de nem ám olyan álmodozó, képzelődő, sóhajtozó. Oda csata kell, s győzelem. Nagy győzelem, ami gyógyír tud lenni a sértett büszkeségre.
Nekem nem kellesz már, időd rég lejárt,
Hazug szavad nem érint már,
Csak egy emlék vagy már, régi, ócska tárgy,
Akit a por ellep talán.
Félig sem szerelem,
Amit játszottál te velem.
De ha elhittem, akkor elhittem,
Mire jó, mit szégyellem?
Ne várd, hogy újra kezdjük. Elpusztultál, nem vagy.
Nem én, te ölted meg szerelmünket. Elhervadt,
mint vadvirág, melyet az út szélére dobtak
és letapostak.
Ha az ember fiatal, vagy lehet akár öreg, és beleszeret valakibe, először elkezdi idealizálni, aztán piedesztálra emeli, végül tükröt lát a másikban. Csakhogy egy idő után ebben a tükörben a saját hibáit is kezdi észrevenni, és minél jobban látja, annál inkább fölnagyítja, míg végül képtelen elviselni és szétrombolja a szerelmet, mondván, hogy erre nincs szüksége.
Mostantól kezdve egy csomó finom érzelemnek le fogom vágni az ujjait, át fogom metszeni a csuklóját, hogy ne tudjanak felmászni, és ne süllyesszék el a szívemet.
Ha az ember nem szeret valakit, akkor az nem törheti össze a szívét.
Az ember sündörög, eped, marad,
s csapdába csalják észrevétlen;
öröme nő, aztán keserű lében fürdik.
