Amikor A betörés című filmet forgattuk, Athénban dolgoztunk. Épp akkor volt az évszázad bokszmérkőzése, a Cassius Clay-Frazier meccs, amit a görög tévé nem közvetített. Omar Sharif és én elhatároztuk, hogy megszegjük a szerződésben előírt szabályokat. Béreltünk egy repülőt és azzal Rómába mentünk, mert a RAI közvetítette a mérkőzést. Mivel másnap reggel nyolcra már a felvételen kellett lennünk, szóba sem jöhetett, hogy engedélyt kérjünk a távolmaradásra. Senki sem tudott a római kiruccanásunkról. Másnap nyolckor pontosan a kamerák előtt voltunk.
Boksz idézetek
Sokan elmondták már, hogy a boksz halott, de szerintem ezt még kissé korai kijelenteni. A boksz vissza fog térni, higgyenek nekem. Majdnem kétszáz éve létezik, legálisan. Nem fog olyan könnyen kimúlni. Csak várják ki, amíg felbukkan a következő igazán nagy formátumú nehézsúlyú bokszoló. Akit aztán majd mindannyian újra és újra látni akarunk.
Egy bunyós attól lesz izgalmas, hogy megvan benne a képesség és a hajlandóság arra, hogy ártson az ellenfelének. Így születnek a nagy mérkőzések és a szupersztárok. Amikor ringbe léptem, úgy viselkedtem, mint egy vadállat. Mint egy harci kutya, szórakoztatni akartam a közönséget. Minél nagyobb fájdalmat okozok az ellenfélnek, minél gyorsabban végzek vele, annál nagyobb elismerést kapok a közönségtől, és engem ez éltetett. Manapság a bokszolók már nem arról ábrándoznak, hogy bántsák az ellenfelüket. Kiherélték a bokszot. Sugar Ray Robinson, Rocky Marciano és a többiek meghaltak volna a világbajnoki övért, szabályosan meg kellett ölni őket ha el akartad venni tőlük.
Az MMA manapság népszerűbb a boksznál, mert sokkal több benne a szenvedély. A bokszolókból mára kiveszett a szenvedély. Nem akad köztük senki, aki ki merne állni, és azt mondani: „Nem csak az istenek kiváltsága, hogy felemeljenek vagy eltiporjanak, mert egy nap együtt fogok uralkodni velük.” Manapság senkinek sincs már elég vér a pucájában ahhoz, hogy ilyeneket mondjon, túlságosan ingerszegény a környezet, ahonnan jönnek. Nem akarnak így viselkedni, mert félnek, hogy kudarcot vallanak, és kinevetik őket. A mostani bunyósok azért nem kapnak több tiszteletet, mert félnek célba venni az igazi nagyságot. Úgy tekintenek a bokszra, mint egy beváltandó csekkre, nem pedig mint valami nemes célra. Pénzt és elismerést akarnak. Én elismerésre és halhatatlanságra vágytam.
A boksztól ment tönkre a kezem. Az ellenfelek folyton rátapostak.
Egy nagy bajnok mindig komoly amatőr múlttal rendelkezik, erről meg vagyok győződve. Ott megtanulsz mindent, amire később a profi karriered során szükséged lesz. Akinek több mint 400 amatőr mérkőzés van a háta mögött, már nem lesz ideges mielőtt ringbe lép és nem veszti el a fejét a mérkőzés során sem. Ismered már az összes ökölvívó stílust, bármire fel vagy készülve, minden adott ahhoz, hogy sikeres profi legyél.
Sosem bírtam a nagyszájú embereket. Már az iskolában is gondjaim voltak emiatt. Még mindig látszanak a hegek az ökleimen, amiket azoknak a srácoknak a fogsora okozott, akiket szájon kellett vágnom, hogy végre elhallgassanak. Én Angliából érkeztem Kanadába és sokszor kigúnyoltak a furcsa akcentusom miatt. Ki is csaptak az iskolából és még sok idő eltelt, mire megtanultam uralkodni magamon. De az ösztön bennem maradt: egy pofon a szájra, hogy csend és béke legyen.
Ha elvernek az edzésen, abból lehet a legtöbbet tanulni.
A fiatal bunyósok, sőt, minden bunyós számára a sparring a legfontosabb, a minőségi kesztyűs edzések kellenek. Ha igazán jó bokszoló akarsz lenni, heti 4-5 nap kesztyűznöd kell, kihagyás nélkül. A sparring pedig csak akkor tud igazán eredményes lenni, ha jó partnereid vannak, akik kihozzák a legtöbbet belőled, kihordják a legjobb ütéseidet és ők is beviszik a sajátjukat.
Sok rajongó valószínűleg nem tudja, de én Bronx déli részén ismerkedtem meg az ökölvívással. Pokoli egy hely volt. Megszállottként edzettem, hogy kikerüljek onnan. Kérlelhetetlen voltam, és ezt vittem is magammal Angliába, illetve az egész pályafutásom során ilyen maradtam. Nem hagytam abba az edzéseket és a bunyót.
Egy bunyósnak soha nem kellene másodszor is nekifutni, mivel úgysem lesz képes ugyanarra, mint fiatalon. Nekem 15 évembe telt, hogy tiszteletet harcoljak ki, hogy érezzem is a tiszteletet. Személy szerint soha nem tenném kockára a megszerzett tiszteletet egy visszatéréssel.




