A barátságot ma már lehetetlen hőstettel bizonyítani. Nincs alkalom felkutatni sebesült barátunkat a csatamezőn, vagy kardot rántani a védelmében az útonállókkal szemben. Nagyobb veszélyek nélkül ússzuk meg az életünket, de a barátság is kiveszett.
Általában az ember csakugyan szereti lesújtottnak látni legjobb barátját. A barátság a legnagyobbrészt ezen alapszik.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Mert barátságért (ez vala a hérosi maxima) halálra is késznek kell lenni.
Cher fedezte fel ezt az eldugott éttermet, Nobu Matsuhisa legelső éttermét. Az elejétől fogva jól kijöttem vele, és máig barátok vagyunk. Talán ezért vannak még mindig moziposzterek a mellékhelyiségek felé vezető folyosón. Ez a fajta hollywoodi életérzés jórészt már eltűnt. Jó volt, hiányzik.
Bizalom nélkül nincs szilárd barátság. A bizalom csak idővel jön meg, hiszen ki kell állnia a próbát, ahogy Theognisz is mondja: „Mert nem ismered ki sem a férfi, sem az asszony esze járását, míg ki nem próbálod, mint az igavonó állatét.” Bizonyos idő eltelte nélkül nincs barátság, addig csak kívánják, hogy barátok legyenek, és nagyon észrevétlenül válik barátsággá az ilyen állapot. Midőn ugyanis hajlandóságot mutatnak arra, hogy barátok legyenek, és evégett mindenféle szívességeket tesznek egymásnak, úgy gondolják, hogy nemcsak kívánnak barátkozni, de máris barátok. Úgy van ez a barátság esetében is, mint egyéb dolgokkal kapcsolatban. Hiszen ha valaki egészséges szeretne lenni, attól még nem lesz az; ugyanígy, ha emberek barátok szeretnének lenni, nem lesznek máris barátok.
Ha valaki azt kívánja elérni, hogy az emberek ne jogtalankodjanak, elegendő, ha barátságot teremt közöttük, igaz barátok ugyanis nem jogtalankodnak egymással.
Az a barátunk, aki annak látszik és valójában az is. Mert aki csak látszik, de valójában nem az, az csak látszat-barát, nem pedig igazi barát. És ugyanez érvényes az ellenségre is.
Add a barátságaidnak a varázslatot, amit egy románcnak adnál! Mert ők éppolyan fontosak.
A barátság két ember vagy nemzet között megbonthatatlan, széttéphetetlen kötelék. Egy nemes szív nem fordul el egy baráttól, ha az bajba kerül, még akkor sem, ha megváltozik a jelleme vagy valamiben vétkezik.
Az ember ezen a Földön csak egyszer él,
S ha nincsen barátod, elvisz a szél.
Az embernek soha többé nem lesznek olyan barátai, mint amilyenek tinédzserkorában voltak (…). Még ha megmaradnak egész életedre, akkor sem. Sosem lesz ugyanolyan, mint akkor.
A barátság, az összetartozás érzése szerintem az egyik legcsodálatosabb dolog az emberi létezésben. Kicsit hasonló, mint a szerelem. Szerintem akkor fonódsz össze igazán egy emberrel, ha ő valamilyen formában te vagy. Valahogy elkezdtek eggyé válni.
A barátok olyanok, akár a gyümölcsöskert fái: gondos ültetést, metszést, óvást igényelnek. Csakhogy nem változtathatók magántulajdonná, nem sajátíthatók ki. Egész életedben tapasztalhatod, hogy az egyik legnehezebb dolog barátokon osztozni – olykor pedig elveszíteni őket. A barátság sokszor összeütközésbe kerül egyéb kötelékekkel, különösen a családunkkal, és kiváltképpen szerelmi partnerünkkel. Ám ha beválik, az egyik legmélyebbnek bizonyulhat minden kapcsolat közül.
Annyira erős bennünk a késztetés a barátságokra és az intim kapcsolatokra, hogy gyakran sokkal több időt fordítunk bizonyos emberekre, mint amennyit megérdemelnek. (…) Vannak furcsa, negatív, minden energiánkat kiszipolyozó barátaink, akiktől már régen meg kellett volna szabadulnunk.
Nem meglepő módon fiatalabb korunkban van több barátunk (a tinédzsereknek átlagosan kilenc jut), és ez a szám folyamatosan csökken, ahogy öregszünk. Ami szomorú, mert a barátok bármilyen más kapcsolatnál boldogabbá tesznek minket. Bocs, házastársak.
