Pofára esni ér!
Visszautasítást elviselni ér!
Elrontani ér!
Próbálkozni ér!
Bénázni ér!
Talpra állni kötelező!
A biztonságot nem mások teremtik köréd, hanem te magad. Te vagy a saját biztonsági hálód. Csak akkor érzed magad biztonságban, ha ezt elhiszed és magadban bízol. Onnantól kezdve mindegy, hogyan alakulnak a körülmények, merről fúj a szél, mert már tudod, hogy csak magadra számíthatsz.
Nem tudod? Tanuld meg!
Nem megy? Gyakorold!
Nem próbáltad még? Kezdj bele!
Ilyen egyszerű.
Az a torokszorító érzés, amit akkor érzel, amikor valami újba fogsz. Az égő izmok az edzésen, a gombóc a gyomrodban a fontos megbeszélésnél, az éhségérzet a fogyókúránál: úgy tűnhet, ezek jelzések arra, hogy hagyd abba. Nem elég, hogy átküzdötted magad a döntés mocsarán, a kételyek erdején, most még EZ is az utadba áll. Szándékosan fizikai fájdalmat okozva, hogy rábírjon: add fel. De ezek nem ezt üzenik. Ezek a tünetek annak a jelei, hogy amire elszántad magad, az VALÓDI változás. Nem csak a gondolataidban létezik, nem álom többé, hanem VALÓSÁG.
Ezek a tünetek nem azt üzenik, hogy most hagyd abba, hanem azt, hogy csináld még, csináld tovább: jó úton jársz!
A karácsony nem attól lesz tökéletes, hogy nincs porcica a szekrények mögött, tízféle sütit sütsz és halomban áll a fa alatt az ajándék. Nem lesz jobb az ünnep attól, ha beleszakadsz a házimunkába, hogy aztán az ünnepek alatt holtfáradt legyél! Sem attól, ha mártírként sütsz-főzöl-takarítasz-vásárolsz hetekig. A készülődés lehet az ünnep része. Lehet együtt készülődni és nem attól lesz tökéletes, hogy minden tökéletes, hanem attól, hogy együtt vagyunk.