Tartok a felkészületlen színészektől. És tartok azoktól a rendezőktől, akik félnek.
Nagyszerű érzés volt amerikaifutballistának lenni. A fiatalságom megőrzésének egy kiváló módszere volt. Önazonosságot adott. Ha bajba kerültem, a futballra mindig támaszkodhattam.
Amerika történelme során az igazán nagy lépéseket az egyszerű emberek tették meg, és az egyszerű emberek nem tökéletesek.
Az én olvasatomban a western az, amiben lovak vannak meg nagy kalapok. Ez legalább annyira jól írja le a műfajt, mint maga a szakkifejezés – ezzel arra akarok csak rámutatni, hogy nem hiszek a műfaji fogalmakban. És mégis be kell ismernem, hogy csináltam három filmet, amelyben lovak és nagy kalapok vannak, szóval valami alapja mégis lehet.
Hogyan játszol el valakit egy filmben? Hogy csinálod? Lehetetlen – hacsak nem tudod, hogyan kell. Hogyan vágsz fel valakit, veszed ki a vakbelét, varrod össze, hogy jobban legyen? Lehetetlen – hacsak nem tudod, hogy kell csinálni.
Elolvasod a forgatókönyvet, megpróbálod annyira jól megérteni, amennyire képes vagy rá, minél pontosabban próbálod kitalálni, mit akar látni a rendező, és mindent megteszel azért, hogy meglássa a játékodban.