Ahogy öregszünk, kudarcaink tétje lassan egyre komolyabbá válik. Már nem csak egy félévi jegyről vagy egy verseny trófeájáról van szó, hanem a saját jólétedről és a képességedről, hogy valahogy kezelni tudd a világot, ami körülvesz. Ne hagyd, hogy ez megijesszen, (…) fogj hozzá a munkához! A többi jön magától.
Csak egyetlenegyszer futhatsz neki az előtted álló napnak. Huszonnégy órával gazdálkodhatsz, nem többel és nem kevesebbel. Szinte észre sem veszed, már el is repült és örökre elveszítetted. Igyekszel majd, hogy a lehető legtöbbet hozd ki belőle? Biztatod-e majd magad, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsd, amire képes vagy? Mi mindennel töltöd meg a mai napot, mielőtt kicsúszik a kezeid közül és alámerül a múlt hullámaiba? Ha holnap megkérdik, mit csináltál ma, tényleg beéred egy lemondó „semmivel”?
Senki se mondta, hogy az élet könnyű. Azt sem, hogy igazságos. Azt azonban sose feledd, hogy te magad is őseid hosszú, töretlen vérvonalából származol, akik életük során számodra elképzelhetetlen veszélyeket, viszontagságokat és fájdalmakat álltak ki. Az ő génjeiket örökölted, az ő vérük folyik az ereidben. Nélkülük nem lennél itt. Csodálatra méltó örökséget hordozol, és mint őseid életrevaló leszármazottja, ugyanúgy képes vagy mindenre, amire ők. Ez a sorsod. Erre születtél.