Foglalkoztat a siker sokarcúsága is, hiszen valamennyiünk életében fontos.
Ne mások mondják meg, miről mit gondoljak, nem alattvaló vagyok, hanem felnőtt állampolgár, saját életem van, saját meggyőződésem, és eszerint akarok élni. A dalaim, magán- és közügyeinkről egyaránt, ezt tükrözik.
Hosszabb-rövidebb ideig félrevezethetők, átverhetők vagyunk, ezzel lehet próbálkozni, meg is teszik, de az igazság pillanata mindenképp eljön.
Sokszor érzem, hogy hülyének néznek bennünket, akiknek bármit mosolyogva a szemébe lehet hazudni, és „törvényesen” ellopni az utolsó fillérjét is.
Amilyen a televíziózás manapság Magyarországon, az nem feltétlenül csábítja az embert arra sem, hogy nézze, így aztán a benne való szereplés sem túl vonzó.
Én is megteszek mindent, amit olyan sokan; tornázom, mozgok, odafigyelek a kondíciómra, de valójában a közönség tartja bennem a szuszt és a lelkesedést.
Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok,
A csodák helyett csak egy mosolyt adhatok.