Nem volt még olyan perc, mely álmosan múlt el,
álmatlanul forgolódom az emlékeimmel.
Téged látlak lehunyt szemmel,hogy itt voltál velem,
az idő tőlem elszakított egy emlék vagy nekem.
Elveszett sok régi álom veled érzem megtalálom
Szól egy hang a messzeségben:Te hozzám tartozol!
Elszakított régi emlék,ha kérnéd mindig veled lennék,
vérvörösre izzik tőled a nyugvó messzeség.
Nekem nem kellesz már, időd rég lejárt,
Hazug szavad nem érint már,
Csak egy emlék vagy már, régi, ócska tárgy,
Akit a por ellep talán.
Az élet mint homokszem pereg tovább,
az elmúló rossznak a súlya sem fáj,
arcod a fény mossa jobb lesz talán,
a rádváró út még előtted áll.