Az emberi lélek független a testtől. Amikor meghalunk, lelkünk elhagyja a testet, s egy olyan világba tér vissza, mely elkülönültnek tűnik földi világunktól. Az emberi test olyan, mint egy kabát felvesszük, hogy emberek legyünk, és levetjük, hogy másvalamivé váljunk.
Létezik a meditációnak néhány olyan fajtája, mely segíthet felülkerekedni az elmén, vagy kikerülni azt, mint például a Vipasszána meditáció, mely során az ember órákig ül elmélyülésben, míg el nem éri a belső nyugvópontot.
A szívben rejlő szakrális tér, melyre olykor, mint a szív titkos kamrájára utalnak, a tudat időtlen dimenzióját jelenti, ahol minden lehetséges, itt és most. Számos ősi írásban és később lejegyzett szájhagyományban találunk utalásokat a szívben nyugvó titkos vagy különleges helyre.