Amikor először kerültem kapcsolatba az iszlámmal a börtönben, nagyon ellenséges voltam, és szélsőségesen álltam hozzá. Túl erőszakos voltam, és ezt kivetítettem a vallásomra is. De az iszlám nem a háború, hanem az emberség vallása. Eleinte nem így gondoltam. Ellenségesen viselkedtem. Aki nem ugyanabban hisz, mint én, az az ellenségem. Haragudtam az egész világra. De aztán utánaolvastam a dolgoknak, és rájöttem, hogy félreértem a lényeget. Ezért lettem szerényebb és alázatosabb, mert az iszlám valójában erről szól. Az iszlám a szeretet, a béke és az engedelmesség vallása. Azért, mert valaki békésen engedelmeskedik, még nem feltétlenül gyenge, csak alázatos Istennel szemben.