Téged a tenyeremen hordozni, imádni, neked és csak neked élni: ennyit akarok még ezen a földön.
Valentin-napi idézetek
Bőröd, ajkad, lélekzésed boldog íz:
életemnek fűszersója csak te vagy.
Úgy válunk eggyé egymással, mint az esőcseppek az ablakon.
Naptól virít, naptól hervad a rózsa…
Hogy szeretlek, mit tehetek én róla?
Nem tehetek, nem is teszek, nem bánom,
Te vagy nekem egyetlenegy világom.
A Valentin-nap az anyagiakról és a megkülönböztetésről szól, arról nem is beszélve, hogy rettenetesen egészségtelen az a sok csokoládé.
A Valentin-nap csak egy idióta, szánalmas kifogás arra, hogy ünnepelni lehessen. (…) Nem is csodálom, hogy V-vel kezdődik, épp, mint a vérbaj.
A Valentin-nap (…) arról szól, hogy különlegesnek érezzük magunkat. (…) Szerintem minden lány megérdemli, hogy néha különlegesnek érezze magát.
Változandó minden idelenn,
Csak a mi szerelmünk végtelen.
Nekem nem kell ajándék Valentin-napra: aki szeret, az úgyis egész évben bizonyítja ezt, már csak azzal is, hogy nem áll odébb: elég nehéz eset vagyok ugyanis.
Magamhoz kéne húzni mit kezem bohón elengedett
mint sós cukrot hányás után úgy nyalni föl szerelmedet
kómába nélküled a vak szájtáti semmibe hullok
mert nem szerettem én még senkit így előtted ennyire.
Szelíd szemed, mint a galambpár, dús fürtjeid szökellő kecskenyáj; fogacskáid mint hófehér juhok, mik a folyóról jöttek úsztatásról; mind ikret ellett, nincs közöttük meddő. Karmazsin szalag az ajkad, s a beszéded méznél édesebb.
Volnék nyakadra csöppent körtelé,
volnék ruhádba kent hasonlatok,
apró göröngy, ha megbotolsz belé,
kicsiny bogár, ha eltaposgatod.
Éppen elég tapasztalattal rendelkezem, hogy meg legyek győződve róla: mi ketten egymáshoz tartozunk. Pontosan kiegészítjük egymást, úgy, ahogyan a hegyek és a völgy egyetlen zárt egységet alkotnak.
Szeretlek, mert oly szép szemed van,
Hogy nappal van, hol az ragyog;
Még a lelkemben sincsen éjjel,
Pedig én oly sötét vagyok!
Adj nekem inkább kemény szócserepet, amely nem eladó, megkapaszkodunk benne, és tartani fogjuk magunkat, megsebzett ujjakkal, de együtt.
Te vagy az életem legjobb része!
Talán mondanom se kell, még nem történt velem hozzád fogható.
Te vagy már nekem minden nő, aki volt, és minden nő végleg elhagy, ha te elhagysz.
Te sokkal fontosabb vagy nekem, mint bármi más a világon. És te nekem adtad saját magadat. Ez sokkal több, mint amit megérdemlek, és ha ezen kívül is kapok tőled bármit, az csak még jobban felborítja az egyensúlyt kettőnk között.
Űzlek. Gyötörlek. Szidlak is örökkön.
Be boldogabb, be szeretettebb lennél,
ha nem te volnál mindenem a földön,
s ha volna más, mi nékem szentebb ennél.
