A hajnal nyomában fehér lovamon ülve
Keresem a nőt, ki még meg sincs születve.
Egy dombon állok az álmok hegyén,
S mondogatom: ez nem is oly nehéz.
Sokszor szerelembe estem,
Sokszor csak a szikrát éreztem,
Sokszor csupán merengtem,
Holott tiszta volt az ösvény előttem.
Nincs időm arra, hogy gyökeret verjek,
túlontúl futnak velem a percek,
egészségünkre ezerszer ittunk
fel hát, előre, induljunk!