Állandóan fogyókúráztam, közben pedig terveket szőttem arról, hogy majd mi mindent fogok csinálni, ha lefogyok. Minden létező program és cél a „majd” kategóriájába került.
Az állandó fogyókúrázók és a krónikus evészavarosok közül is sokan jutnak el arra a pontra, hogy „nem lehet lefogyni” és „nem lehet meggyógyulni”. Mindkét állítást cáfolom.
Míg úgy tíz-tizenöt évvel ezelőtt még sikk volt fogyókúrázni, addig manapság ez már ciki, sőt a „fogyókúra” kifejezés is devalválódott. Ma már életmódot váltunk. A csontsovány modellek sem vallják be, hogy napi két kefiren élnek, hanem egyszerűen csak „nem szeretik az édességet”.
Sajnos, a testünk nem úgy működik, hogy ha valakinek már „nagyon kell fogynia”, akkor gyorsabban fog fogyni, nem lesz természetes súlyingadozása, megtorpanása, botlása vagy visszaesése. A test nem viseli el a sürgetést, és a személyiség sem tud parancsra és határidőre változni.