Tenger, ha kutatom,
Csipkeszélű árját,
Kék égen repülő
Felhőknek uszályát,
Mintha a kedvesem
Röptetné ruháját.
Úgy csukd le a szemedet,
Úgy zárd be a kezedet,
Mint hogy ha altatnál
És elhagynál.
Égben az első sorban az utolsó
holton vagy a kendő méhben vagy a borsó
völgyben vagy a zengő szívben vagy a dobszó
égre nyíló szemben egy szem hó.
Nézd a szemeimet, minden kiderül, kár mondani már,
A magyarság szívbe menekül, úgy is jót talál, úgy is jót talál.
Régebben nem kiabált,
Nem nőtte túl a szobát,
Nem morgott még a világ,
Ennyi szabálytól.