Rég eldőlt már minden, mint mindig. Legföljebb nem tudunk róla, és a látványos végjelenetet összetévesztjük a döntéssel, amely pedig már rég némán megszületett, hónapokkal azelőtt.
Vajon nincs-e mindenkor igaza a szépségnek? És mentsége is, az égvilágon mindenre?
Mi kivételek vagyunk! Te vagy a tavasz – te vagy Budapest, ahol forró estéken minden épkézláb ember a Duna-parton sétál, az ezüst holdfényben, a virágzó gesztenyefák illatárjában.
Tudod, mi van még, amit ugyancsak egyedül az ember tud? Hogy meg kell halnia. Ellenméregnek kapta a képzeletet.
Ha valamit akarsz, sose kérdezd, mi lesz a következménye. Vagy ne tedd meg.