Budapest ostromát a Gundel család nagy része a Gellért szálló pincéjében töltötte. Nagyapám, Gundel Károly vendéglős üzemeltette akkoriban a Gellért éttermet is. Amíg lehetett. Amikor nagyon lőttek, akkor már nem lehetett. A nagypapa tulajdonában levő élelmiszerek ott voltak az épületben a raktárban, csak sajnos az ajtót két marcona fegyveres vigyázta, lélek az ajtón se ki, se be! Mi a pincében egyre éhesebbek lettünk. Végül anyám kötelet kötött a derekára, és mint egy hegymászó, a lichthófon keresztül közelítette meg az élelmiszerraktár ablakát, így látott el bennünket ennivalóval. Ezt a mutatványt később néhányszor megismételte. Ha észreveszik, agyonlövik.
Bujtor István
1942. máj. 5. - 2009. szept. 25.
magyar színész, filmrendező, forgatókönyvíró, producer
A szigorúan vett munkaköri leírásról a legszebb emlékem, amikor egy filmben a szereplő ló otthagyott a kamera előtt egy adag lócitromot, és fél óráig állt a forgatás, mert a három részleg nem tudott megegyezni, kinek a munkaköre a lószar elsöprése.
Jancsó filmjeiről lehet mondani mindenfélét, a színész választhat: részt vesz benne vagy nem, a néző választhat: megnézi vagy sem, egyet nem lehet Jancsótól elvenni. Olyan fantasztikus légkört teremt a forgatáskor, annyira baráti, családi kapcsolatot alakít ki a csapatával, hogy azt más általam ismert rendező nem igen tudja. Az ember hajlamos megszédülni, és ideig óráig Európában érezni magát.
Ami a szívemen, az a számon, a diplomáciai érzék hiányzik belőlem.
Ha van életfilozófiám, az az, hogy a kicsi, a nem igazán fontos dolgokat félreteszem és csak a nagy, a jó ügyekre figyelek. Szeretek nagyokat harapni. Eddig még nem tört bele a fogam.
