Megfeszítésének napján tisztelgek a Tanító előtt, aki az Isten fiának mondta magát. Akkor is, ha van Isten. Akkor is, ha nincs.
A húsvéti szokásokhoz egyre inkább hozzátartozik, hogy barátainknak, ismerőseinknek képeslapot küldünk. A lapok küldése a képeslappal egyidős, és nagyon változatos jelképrendszerre bukkanhatunk rajtuk. Sajnos nem mindegyik tanúskodik jó ízlésről, de azért mindenki találhat kedvére valót. Az ajándékozás szokásának erősödésével megjelentek a húsvétiajándék-csomagoló papírok, a gyárak a csokoládékat húsvéti ruhába öltöztetik, s egyre újabb és újabb területet árasztanak el a nyuszik képek.
Nálunk a húsvét fő étkezése a húsvét vasárnapi ebéd. A hagyományos báránysült vagy tárkonyos bárány egyre inkább kiszorul az étrendből, helyét a baromfi foglalja el. A füstölt, főtt húsvéti sonka a vele együtt főzött, a sonkalétől különös ízt és színt kapott tojásokkal már a nagyszombati vacsorán asztalra kerülhet. Más országokban a hagyományos húsvéti étkezés a vasárnapi reggeli. A szépen díszített asztalnál mindenki tányérja mellett tojás lapul, s fő étele a friss húsvéti kalács.
Húsvét. Szép kis húsvét, mondhatom. Szürke ég, fekete gondolatok. Nem tudok mit kezdeni az életemmel. Lehet, már rég halott vagyok, csak elfelejtettek eltemetni.
Húsvét hétfő ünnepnapján
Öntözködni jöttem én,
Van-e elég piros tojás,
Van-e elég sütemény?
Szagos virág a kezemben,
Lányok, el ne fussatok,
Szagos víztől pirosabb lesz
Fehér bársony arcotok!
Nem sajnálom tőletek én
Az illatos locsolást,
Cserébe csak egyet kérek,
Húsvéti piros tojást.
Húsvét öröme zeng
végig a partokon,
és a nap szívéből
gyógyír száll bűneinkre.
Kivirágoznak a keresztek,
énekből van az ég.
Harangszó száll a mezőkön:
eljött közénk a szent nap.
Húsvét reggel felragyog
alleluja szólal.
Sírból Krisztus kilobog
piros lobogóval.
Ej haj, halál ellen
balzsamír az év,
mert a nap feltámadás
és az éj csak rév.
Nyolc éves voltam és annyira a szívembe zártam a húsvéti nyuszimat, hogy elhatároztam, nem eszem meg, hanem együtt fogunk megöregedni.
A húsvétról maradt tojást,
anya, én újragondolom.
Piros héját lebontom,
belsejét kettévágom,
de óvatosan, hogy a sárga
golyóbis egyben maradjon.
Fölemelem, és nap lesz,
kettészelem, és hold lesz,
aztán összetöröm és
kaszinótojást készítek
belőle neked, anya.
Holnap Húsvét: pirostojást
szállít Nyúl a gyerekeknek:
Aki rossz volt – keveset kap
aki jó – az többet, szebbet!
A húsvét tudatosítja bennünk, hogy Isten akkor is jelen van, amikor közvetlenül nem észleljük. A húsvét azt az örömhírt hordozza, hogy – bár úgy tűnik, a dolgok egyre súlyosbodnak a világban – a Gonosz már legyőzetett.
Nyúlmamám, te, Nyúlmamám,
késő van már, nem korán,
azt ígérted, vízre szállunk
húsvét napja hajnalán.
Mert hajózni megtanul
vízmelléki Büszke Nyúl.
Közeleg a húsvét…
[…]
S az ünnepek alatt megnő a giccs/négyzetméret aránya is. Ilyenkor a nyuszik a főszereplők. S ők mit tesznek minderre? Amit a dolguk: tojnak rá.
Mit tojik a húsvéti nyuszi? Amit a többi nyúl természetesen. Sok kis csokibarna bogyót, amelyek pralinéra, apró csokoládétojásra emlékeztetnek. Innen már egy gondolatlépés csak, hogy a húsvéti nyuszi tojja a hímes tojást és általában a húsvéti ajándékot. A nyúlra vonatkozó közismert hiedelemnek ez a magyarázata semmivel sincs közelebb a valósághoz – de messzebbre sincs tőle! –, mint azok, amelyeket minden húsvétkor közreadnak a lapok, s hallhatunk a rádióban meg a televízióban.
Elérkezett a következő húsvét, amikor újjáéled a természet, a mandulafák a tavasz első hírnökeiként büszkén emelik királynői koronájukat, kikandikál a halott téli földhalom alól a fehérlő tavaszi tőzike, hivalkodón emeli fejét a mélylila sáfrány, és a nap sugarait imitáló tavaszi hérics nyújtózkodik a talajon.
A húsvét arról szól, hogy létezik egy másik élet az után, amink van.
A Húsvét megünnepléséhez kevés az emlékezés. Meg kell nyílnunk Jézus előtt. Közösséget kell vállalnunk vele és egymással. Jézus szolgáló szeretete kell, hogy szíven találjon minket. Az ünnep elmúlik, de a köztünk lévő Ország hirdetése minden nap feladatunk. Ez az Ország akkor teljesedik, ha tesszük is, amit Jézus örökségül ránk hagyott. Feladatot kaptunk. Egész életünkben mosnunk kell egymás lábát.