Bocsásson meg, Felség! Én egy közönséges ember vagyok, de biztosíthatom, hogy a zeném nem az.
Nem tudok költői módon írni – nem vagyok költő. Nem értek a fény és árnyék művészi elosztásához – nem vagyok festő. Még arcjátékkal és mozdulattal sem tudom gondolataimat kifejezni – nem vagyok táncos. De mindezt tudom hangok útján – mert muzsikus vagyok.
Egy tehetséges ember utazgatás nélkül is tehetséges; de egy kitűnő tehetség (amit magamról minden szerénység nélkül állíthatok) elvész, ha örökké ugyanazon a helyen marad.
Sem a nagy tudás, sem a kreativítás nem teszi az embert géniusszá. A szeretet az, amin egy elme alapszik.
Nem figyelek senkinek se a véleményére. Egyszerűen követem az érzéseim.
A zene még a legrosszabb pillanatokban se szabad, hogy bántó legyen a fülnek; ellenben védenie és kényeztetnie kell azt. Így a zene örökké zene marad.