Felelősek vagyunk azért, ahol életünk épp most tart. Ha elégedettek vagyunk vele, akkor megérdemlünk egy vállveregetést. Ha viszont boldogtalannak érezzük magunkat, azon egyetlen ember tud változtatni: mi magunk. Senki mást nem hibáztathatunk azért, ha nem cselekszik helyettünk.
A dolgok nem fognak megváltozni, hacsak saját magunk nem teszünk valamit ennek érdekében.
Mindig jobb valamit tenni, mint semmit. Néha a gyors cselekvés sokkal jobb, mint a lehetőségre várni.
Ha határokat szabunk a képzeletünknek, akkor a tökéletesnél és a megérdemeltnél kevesebbel kell beérnünk.
Tanuljuk meg úgy kezelni a lehetőségeket, mint a labdákat – amikor felénk hajítják, a másodperc töredéke áll rendelkezésünkre, hogy elkapjuk őket.
Persze szó szerinti értelemben tényleg nem válogathatjuk meg a családtagjainkat. Ám az esetek többségében igenis dönthetünk úgy, hogy a barátainkká fogadjuk őket. Bár lehet, hogy ez nem kis erőfeszítésbe kerül, biztosan megéri.