Lewis Benedictus Smedes

Lewis Benedictus Smedes

1921. aug. 20. - 2002. dec. 19.

keresztény író, etikus és teológus

Elfogadjuk szeretteinket részben azért, mert kötődünk hozzájuk, részben mert bosszantó szokásaik elviselésével tisztes üzletet kötünk, hisz megkapjuk jó tulajdonságaikat is.

Minden emberi lélek a különböző indítékok útvesztője, minden cselekedet, jó és rossz egyaránt, bonyolult belső vita és feszültség eredménye.. Túlságosan összetettek vagyunk, hogysem tiszták lehetnénk.

Azért fogadunk el valakit, mert nekünk, hozzánk jó; azért bocsátunk meg valakinek, mert rosszat okozott nekünk. Jóságukért fogadjuk el az embereket, rosszaságukért bocsátunk meg nekik.

Először is: amit elfelejtesz, egyáltalán nem leszel képes megbocsátani. Elfeledett bűnt nem lehet megbocsátani. Éppen azért van szükség bocsánatodra, mert nem tudod feledni, ami történt, az emlékezeted pedig még jóval azután is életben tartja a fájdalmat, hogy a kiváltó oka abbamaradt. Az emlékezés a fájdalom elraktározása. Pontosan ezért van szükség a megbocsátásra.

Miközben megbocsátunk valakinek, fokozatosan feldereng előttünk egy mélyebb igazság, amelyet gyűlöletünk addig elfedett előlünk, s amelyet csak akkor láthatunk meg, amikor külön tudjuk választani az illető személyét a tetteitől.

Megtapasztalod a fájdalmat, melynek okozója voltál, osztozol a magad keltette bánatban. Belépsz a másik ember lelkébe, és átérzed szenvedését. Elhagyatott és védtelen vagy, egy időre bezárulsz önvádad jól megérdemelt poklába. E fájdalom (…) neve: bűntudat.