Már egészen pici koromban, amikor levittek a nagyszüleimhez, sajnáltam az öregeket, hogy milyen rossz lehet nekik. Ők már 50, 60 évesek, azon tűnődtem, vajon mi lehet még nekik hátra? Magamban úgy gondoltam, ha választhatnék, éljek csak 50 éves korig, de 30-nál ne legyek fizikailag öregebb. Képzelheted, amikor eljött az 50. születésnapom… Gondoltam, eljön az ördög, hisz szerződést kötöttünk. mint a Faust. Komolyan azt gondoltam, hogy jön a sorompó, a mezleadás a szertárba. Szerencsére nem így történt, 60 éves koromban meg már nem is érdekelt. Ma épp a 78. életévemet taposom.
A pillanat embere vagyok. Arra törekszem, hogy mindig a lehető legjobban érezzem magam, hiszen a jelenekből áll a múlt és az fogja a jövőt is alakítani.
Semmi gondom a korommal, csak azt nehezen viselem, hogy a kortársak hullanak körülöttem. Szerintem ez a legszörnyűbb ebben az öregkorban.
Az Omega semmiképpen sem zenekar, hanem csapat, együttes. Olyan ez, mint a fociban a Real Madrid vagy a Barcelona: márkanév, trend, amely az embereket mozgósítja. Fontos a története, de nem az a lényeg, hogy kik alapították. Az Omegának az emberek elvárásainak kell megfelelni.