Nem ilyen világot képzeltél,
de a csábítás hívott, hát engedtél.
Most koponyád csöndjében
némán ülsz és utazol valahol,
magányod szelíden átkarol.
Ákos dalszöveg
1968. ápr. 6. -
magyar énekes és költő
A hűség a legkegyetlenebb béklyó.
Amit nekem adtál, azt én elfogadtam
És hittem benned, pedig nem is tudtam
Hogy hitem örökre megmarad
Semmim sincs, csak te vagy.
A harc alább hagy bennem,
De nem felejtek semmit,
És kezdeném is újra.
Neved szép betűit
Ámor homlokomra írta.
Menekülj, mert bűvös körbe zárlak,
Hogy rabságodban szerelmet tanulj!
Mosolyom mögé néztél,
és bánatot láttál;
én benned magamra leltem,
én a tiéd vagyok, mert rám találtál.
Várod azt, hogy megérintselek.
Mert remegni vágysz,
És ellentmondani,
De a tested szerelmet készül vallani.
Körkörös repülés, vagy körkörös zuhanás?
Kell, hogy érts, kell, hogy láss!
Jeleket látsz, ahol nincsenek jelek,
Ha zuhanni kezdesz, én megfogom a kezed.
Szakadék fölött mozdulatlan lebegő,
Kitárt szárnyú angyali szerető,
Jó lesz, ha figyelsz, jó lesz, ha érted,
Én itt vagyok veled, és szeretlek téged.
Lehetnél másé talán vagy mindenkié
Az enyém biztosan nem vagy.
De ha az öledbe bújok, nem érdekel,
Az sem, hogy volt-e tegnap.
És ha tegnap volt is, voltál-e benne Te
Vagy voltam-e én?
Nem fáj a kérdés, hogy van-e igazság
A világ legvégén.
Hagyd a szavakat,
Így védd az igazad,
Aki fecseg, az úgy marad,
Hallgatni boldogabb.
Hogyha nem teszed,
Magadra zárod a ketreced,
A szívedet el ne add,
Örömöd hallgatag.
Mások ezeket keresték még
