Mert rohan az idő, rátipor,
recseg a tüdő, meginog a gerinc, elborul a lélek.
Lerombolt szerveim sikonganak, vadulnak,
érzékeim roppanva kimúlnak.
Mégis imádlak, élet.
Rohan az idő idézetek
Nem tudom megszokni, hogy rohan az idő. Állandóan az az érzésem, hogy az élet holnap kezdődik. Az igazi élet.
Telnek a napok és a nyári esték, és rohannak a percek, mintha a nappalok soha nem állapodnának meg ott, csak villámlátogatásra jönnének, megnéznék, mennyire rémes a helyzet, aztán amint lehet, továbbállnának.
Az idő rohan, egy villanás, egy pillanat, s a jelen máris múlttá változik. Pillanatról pillanatra a jövő ott csillog az ember markában, ha nem ragadja meg anélkül, hogy összeroppantaná, ha nem alakítja anélkül, hogy széttörné azt a pillanatfolyamot, semmi sem marad belőle.
Minden kétszer annyi időbe telik. Az idő viszont rohan. Minden pillanatban más a világ.
Mikor itt vagy, megszűnik a külvilág, csak az idő rohan tovább. Bárcsak megállíthatnám!
