Vissza a jövőbe 2.

– Hé, nagyfater! Azt mondtam kétszer kend le a kocsit, ne csak egyszer!
– A múlt héten kentem le másodszor.
– Igen? És közben csukva volt a szemed?!
– Maguk rokonok?
– Halló, halló, van itthon valaki? Mit gondolsz, miért szólít nagyfaternak?
– Ő, Griff?
– Nagyfater! Mi a fenéért fizetlek?

– Hé, Doki! Hátra kéne tolatni, túl rövid az út ahhoz, hogy felgyorsuljon.
– Utak…Ahová megyünk, ott semmi szükség utakra.

Marty! Én nem anyagi előnyökért csináltam ezt az időgépet. Az volt a célom, hogy megismerjem az emberi természetet, hogy kifürkésszem a ránk váró kihívásokat, kockázatokat, korlátokat és kilátásokat, és hogy netán választ kaphassak az örök kérdésre: „Miért?”.

Csak azt sajnálom, hogy nem látogathatok el kedvenc korszakomba, a régi vadnyugatra. De az időutazás sajnos túl nagy kockázattal jár. Talán mégis jobb lesz, ha a világegyetem másik, örök rejtélyét tanulmányozom…a nőket!