Éjjel-nappal folyt a megsemmisítés. Mi is sorra kerültünk volna… de volt egy ember, aki megtanított bennünket küzdeni. Áttörni a szögesdróton, ócskavassá verni azokat a kurva gépeket. Felrázott bennünket, visszarántott a szakadék széléről. A neve Conor…John Connor! A maga fia, Sarah, akit még nem szült meg.
Figyeljen, és fogja fel! A megsemmisítő üldözi! Hiába beszélne neki…nem lehet szót érteni vele! Nem érez szánalmat, se gátlást, se félelmet. Nincs semmi, ami visszatartaná! Semmi..míg meg nem hal.
Olyasmi előtt állsz, amiben nem tudok segíteni. Csak azt mondhatom, a jövő még nem dőlt el! Erősebbnek kell lenned, mint amilyennek hiszed magad. Túl kell élned, különben én nem születek meg.
Nukleáris háború volt, mostantól pár év múlva. Ez mind…ez az egész város….mindenestül eltűnt. Csak úgy…
