Rájöttem, hogy ha a lényeg az együttérzés, akkor nem elég nem megenni az állatokat, hanem az egész állatokra épülő ipart bojkottálni kell, mert egy együtt érző lény ezt nem támogathatja. Vagyis meg kell tenni a következő lépést, és vegánná kell válni.
Egy nap az jutott eszembe, hogy ha látsz egy törött lábú madarat, akkor úgy érzed, tenned kell valamit. Ugyanakkor bemész egy étterembe, és csirkét rendelsz. Ennek így semmi értelme.
Babot, hüvelyeseket, lencsét, borsót, rizst és krumplit eszek, meg egy csomó olyan dolgot, ami megadja nekem a kellő kalóriát és energiát. Nehezebb lettem, erősebb lettem, megnyertem az európai súlyemelő bajnokságot, három világrekordot döntöttem meg, a vérnyomásom lement, a regenerálódási időm pedig annyira felgyorsult, hogy sokkal többet tudok edzeni. Nem azt mondom, hogy mindenki legyen holnapra vegán, de azt igen, hogy jelentősen csökkentenünk kell az általunk fogyasztott állati eredetű táplálék mennyiségét. Ha mindenki megtenné, az tényleg hatalmas eredmény lenne.
Ha azt mondod: „vegán”, az emberek azt hiszik, egész nap salátával tömöd magad.
Vannak a világnak helyei, ahol nem jut az embereknek elég étel és obszcénnak tartom azt, hogy az energiaforrásokat ugyanakkor olyan termékek gyártására használjuk, amikre valójában nincs szükségünk.