A gyerekkorom vérszívók bűvöletében telt el. Amikor a nagyanyámnál nyaraltunk Louisianában, a testvéremmel egymás kezéből kapkodtuk ki Anna Rice regényeit, régi vámpíros filmeket néztünk, és egymást ijesztgettük.
Kétlem, hogy egy meleg filmsztárnak ugyanolyan lehetőségei lennének, mint egy heterónak. Ezt egy percig sem hiszem. Lehet, hogy durván hangzik, de jelen pillanatban így gondolom. Egyszerűen nem kapna annyi esélyt. És bár ennek nem szabadna így lennie, de ugyanezt tudnám mondani bármilyen más kisebbség esetében is. A hollywoodi filmipar még mindig nagyon konzervatív.
Valóban sok mindent megtettem a forgatáson a dinamika megteremtéséért, a meglepetés, a spontaneitás elemeit használva, hogy áttörhessek pár falat. A Joker olyan valaki, aki nem igazán tiszteli az olyan dolgokat mint a személyes tér vagy a határok.
Soha nem adtam Margot Robbie-nak döglött patkányt. De sok mást adtam neki: például vegán fahéjas péksüteményeket, amelyekre Torontóban bukkantam rá.
Soha nem érdekeltek igazán a szépségápolási termékek. De érdekelt az ötlet, hogy a lehető legtermészetesebb módon vigyázzunk magunkra.
Nem nagyon vagyok annak a híve, hogy megismételjem önmagam, bármiről is legyen szó. Úgy gondolom, hogy az a művész, aki nem előlre felé halad, az visszafejlődik sajnos. A művészet számomra mindig felfedezés. Leleplezés, újraszületés, újrafeltalálás. Mindig, amikor írok egy új dalt, csinálok egy új lemezt, olyan mintha egy kis részed újjászületne.
Az élet nem arról szól, hogy hogyan élj és hogyan halj meg. Arról szól, hogy legyen, amiért élsz és amiért meghalsz.