December az úton
szánkóval szalad,
karácsonyi kedvvel
kincset osztogat.
Piros ünnepet hoz,
fenyők illatát,
hóember a kertben
kicsípi magát!
Karácsony idézetek
Halld a csengő szép szavát,
Mily vidáman száll!
Fényes titkok ajtaját
Nyitja, nyitja már,Tárul ajtó, tárul szív,
Zendül a szoba:
Tündökölve ott virít
A karácsonyfa!
Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az újesztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.
Cinke szeméről
foszlik az álom;
csenget a csengő:
itt a karácsony!
Te, szép zöld fenyő,
köszöntünk mi téged!
Hozz örömet mindnyájunknak
és boldog új évet!
Karácsony délután
lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bujkál
minden gyermekarcon.
Karácsony este van. Manók
és mókusok csöngettyűznek
ezüst dióval.
Te itt állsz álmaim között
díszítve aranyozott útravalóval.
Karácsony csenget a szörnyű télben.
Alig hallom csengését. Sárga
arcokat látok a hóverésben
s koldus kezeket reszkedni, ujjaikon
kékül a gyűrűk nyoma, s torkomat
fojtja az ünnepek kalácsa.
Karácsony-táji álmaink
– cifrábbakat nem lát a lélek.
Fenyőfák díszes ágain
angyalhaj, csengő, gyertyafények.
Egy bizonyos idő után
akárhány karácsonyfát láthatsz,
mindig csak egyet látsz
s a többi látszat.
Itt marad most a fenyő.
Itt marad minálunk.
S amíg itt lesz, mindnyájan
ünneplőben járunk.
Karácsonyfa, karácsony!
Nincs is szebb a világon!
Csilingel a csengettyű:
`Szép vagy fenyő, gyönyörű!`
A karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép,
nem is sárba, latyakba…
Ropog a hó alatta.
Üzenget a tájnak a tél,
közeleg a kegyes Karácsony.
Az utolsó megtűrt levél
első cicomája a fákon.
Fácánok, őzek, kósza nyulak
ámuldoznak avítt csodákon:Békével töltözik a völgy,
csönd gyűlik földünkre, bársony, –
egyszer csak, egyszer, angyalok
szállnak alá zizegő szárnyon,
Fehér lesz, fehér lesz, minden fehér, –
kivirágzik minden madárnyom.
Karácsony, karácsony, karácsony.
Rozsda rózsáll a rácson.
Szent József keresztfát ácsol
önmagából, az ácsból.Mária tíz ujja – gyakd meg! –
vaskampó, vérrózsás vasszeg.
Tenyere szögesdrót-pólya.
Jézuskát altatja, óvja.
Jaj, fenyőfák, kicsi fenyőfák,
holdfénybe mártott végtelent szopogató
csecsemők, a hó zizegő pólyáját letépik rólatok,
fűrészek heródes-fogsora mélyed torkotokba!
A mi kis falunkban,
egy kis fehér házra,
Leszállt a karácsony
Simogató szárnya.Ahogy elköltik az
Ünnepi kalácsot:
Énekelnek egyet…
Így szokás ez nálok.Majd kopogás hallik,
A szomszédok jönnek,
Szép jóestét s boldog
Ünneplést köszönnek.
Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó meleg simogatást.
Végig a városon nem csilingel a szán,
mint gyerekkoromba.
Nem gőzölög a hó fázó lovak hátán.
A kocsit gép vonja.
Angyalok elszálló csengője se csenget
a fehér utcákon.
Jézuska pénzért jő, s karácsonyfát rendez
gazdagok házában.
Békés, derűs karácsony éjjel:
A nagy sötét mikor száll széjjel
S mikor lesz béke és derű?
