Sztevanovity Dusán

Most nem szólnak a csillagok,
az árnyékok most túl nagyok,
az antennákról víz csorog,
felhők, ne sírjatok!

Néha könnyebb lenne elmenekülni,
s tiszta fénybe merülni,
de a hang, ami hív,
de a jel, ami szól,
még nem mond semmit,
meddig érek, s lesz-e út,
hogy visszatérjek.

Az elveszett játékok életre kelnek
és körbe kigyúlnak a fények.