Szeretve, szerettetve:
így vagy életem kedve.
Nyugalmam jóban rosszban
nyugodjék te karodban.
A hatalomnak fegyvere van,
mi mást tehetne, lő vele
A hatalomnak hatalma van
és él, ha visszaél vele.
A hatalomnak szíve van,
bárkibe átültethető,
a hatalomnak arca van,
amin a bőr cserélhető.
Emlékszik rád a kezem,
emlékszik rád a szám is.
E szűkülő világban
te vagy hazám is.
Mégis szemedre hányom:
hát a szerelem ennyi?
Denevér-álmaimnak,
jaj, nem tudsz társa lenni.
Mert nekem a szerelem merész,
halálig tartó összeesküvés,
gyönyörű, páros lázadás
a zsarnok elmúlás
ellen.
Lelked kedvessége,
hozzám-szívessége
ó, be nagyon hiányzik!
Szíved hidegétől,
idegenségétől
testem-lelkem fázik!
Kihunyt a láng. Már csak parázslik.
Fölém subát terít az este.
Hamvadó tűznél üldögélek,
s várom, Kedves, hogy megjelensz-e?
De nem! Hogyan is jelennél meg?
Belőled csak emlékek élnek..
Hirdesse minden, mennyire szeretlek;
föld, ég, virág, amire lépsz: a fű!
Egy pillanatra sem szabad feledned,
mert ez az érzés örökéletű.
Jóban csalódva, űzve rosszban,
szeretlek mindeneknél jobban.
Sorsod, szűkmarkú sorsom jussa,
áldassék, mert enyémmel futja.
Vannak olyan dolgok, amelyeket még félelmében sem mond ki az ember, pedig ha kimondaná, megszűnnék a félelem.
Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.