Mesterházi Mónika

Hanyatt fekszel, a szemeden
vadrózsa szirma. Süt a nap.
Minden erőddel szorítod
a pillanatból ami összenyomja.
Kiüríted, kitágítod.
Nem is csak pillanat
mély lélegzésből hosszú percek.
Színek a két réteg szirom alatt,
a sárga és a kék visszfényei,
illatok, ízek, hangyacsípés,
csönd és csak a napfordulós madárdal.
Hogy mi szakit bele, most nem tudod.
Nyár van. Tán negyedóra is marad.