Elmúlnak az évek. Az ember kiöregszik a „helyes fiatal srác” szerepből. Amikor először „lemikibácsiztak”, akkor csak 45 éves voltam. Ahhoz is hozzá kellett szoknom, hogy magáznak. Hogy ne menjek nagyon messzire: jön egy 40 éves ember, aki interjút kér és magázva beszélget velem…
Előbb volt autóm, mint jogosítványom. Ahogyan megszereztem a jogosítványt, mindjárt az első úton ripityára törtem a kocsit, mert nem voltam rutinos vezető. Ez az eset sem rettentett el az autóimádattól. Egymás után vásároltam a szép autókat. Sokáig azt hittem, valódi fanatikus leszek, egy idő után azonban hallgattam a nálam okosabbakra, akik azt mondták, nem szabad minden pénzemet autóra költeni.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Az én korosztályom tagjait még úgy nevelték, hogy a zenéből kiöregszik az ember legkésőbb 30 éves korára. Az előttünk lévő generáció úgy gondolta, hogy ezt a fajta hóbortot fiatalon még lehet „csinálgatni”, de azt is csak örömből, mert egzisztenciát nem lehet belőle teremteni. A korosztályom ebben nem hitt, és szerettük volna bebizonyítani, hogy ez nem így van.
