Apám mindig azt mondta nekem, minden emberben lakik egy ördög, csak meg kell szépen keresni.
Shelly-nek apróságok is fontosak tudtak lenni, jelentéktelennek tűnő dolgok. Pedig higgye el, semmi sem jelentéktelen.
A fáklyaként lángoló házból végül csak egy rakás hamu maradt. Régen azt hittem, ilyen sorsra jut minden: a család, a barátság, az érzések. De ma már tudom, hogy ha a szeretetük kiáll minden próbát, két embert, aki egymásnak született, semmi sem választhat el egymástól.
Valamikor régen az emberek azt hitték, hogy ha valaki meghal, egy holló viszi át a lelkét a holtak birodalmába. De ha az emberrel még életében valami borzalmas dolog történt, megeshet, hogy a kínzó bánat miatt a lelke a túlvilágon sem talál nyugalmat. És néha, nagyon ritkán, a holló visszatérhet a lélekkel, hogy az jóra fordíthasson mindent, ami rossz.
A szem rejti a világ minden hatalmát, barátom, egy szem néha hasznosabb, mint a tulajdonosa.
Az a szó, hogy „édesanyám”: ez az Isten neve a gyermekek szívében és ajkán.