Az imagináció módszerét gyakran használják a sportban, különösen a versenysportolóknál. A sportoló elképzeli a tornagyakorlatot, a dobást, a lövést, a rajtolást. Így a valóságban is jobban sikerül. Kosárlabdázókkal végezték a következő kísérletet: a játékosok egyik csoportja a valóságban gyakorolta a dobást. A másik csoport vizualizálta a dobásokat. A játékosoknak lélekben el kellett képzelniük, hogyan dobják a labdát a kosárba. Az a csoport, amelyik a kosárra dobást lélekben képzelte el, jobb eredményeket ért el a valóságban, mint az a csoport, aki fizikailag gyakorolta a dobást. Ez a következőket mutatja: a képek mindenképpen lehetővé tesznek számunkra új magatartásformákat. Nemcsak elképzelések maradnak, hanem alapot hoznak létre az agyban a cselekvés új lehetőségei számára.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Az 1998-as Nyugati főcsoportdöntőben a Lakers az első 18 mezőnydobásából 15-ször hibázott, végül pedig történetének legmegalázóbb vereségét szenvedte el a Utah Jazz ellen (112-77). Horry találóan megjegyezte, hogy a mérkőzés az Óz, a csodák csodájára emlékeztette, mivel a gárda úgy játszott, mint akinek „nincs szíve, nincs agya és nincs bátorsága”. Ehhez Del Harris vezetőedző csak annyit tett hozzá: „És varázslónk sincs.”
Szerencsére a kosárlabda nem az a sport, ahol ne tudna akár öt idegen ember is együttműködni és pontot szerezni.







