Napjainkban az emberből nem lesz felnőtt, megmarad gyereknek. A gyerekek pedig hűvös szemmel nézik a világot. Én is. Nem mintha a hozzám hasonlóknak nem volnának szorongásaik. Szörnyű szorongások gyötörnek. De a szem, az hideg marad. Hideg, akár a kő. És nincsenek könnyei.

Azután a barátok sűrűjében lassan felfedezzük azt az egy barátot, akivel különösen jól érezzük magunkat, és akinek – ébredünk rá – rengeteg mondanivalónk van.