A matematikai elegancia és a gyakorlati hasznosság gyakran társul egymással, ezt a tudománytörténet már többszörösen bebizonyította. Olykor a természet kutatói fedezik fel az elméletet, és a matematikusokra marad kideríteni, hogy az miért elegáns; máskor a matematikusok fejlesztenek ki egy elegáns elméletet, és a természet kutatóira marad kideríteni, hogy az mire lesz jó.

Az “igen valószínűtlen”-t hajlamos az ember úgy venni, mint “lényegében lehetetlen”-t, és ha egyszer idáig jutunk, akkor egyre halkabban fogjuk majd magunkban kimondani azt, hogy “lényegében”, s végül már nem is tulajdonítunk neki jelentőséget. De a lehetetlen és a valószínűtlen mégsem ugyanaz. A lehetetlen dolgok sohasem történnek meg, valószínűtlen dolgok viszont nemegyszer.