Egy autista rejtélyes és talán fenyegető is lehet mások számára, mivel nem ódzkodik attól, ami mások számára rémületet jelent: nem akar kívülálló lenni. Ők maguktól keresik azt, amitől mások rettegnek. Legalábbis így néz ki kívülről, amikor egy autista félrehúzódik egy csoporttól, pedig valójában nem távolságtartó akar lenni. Ő is szeretne része lenni az eseményeknek, csak egy kis időre van szüksége az erőgyűjtéshez. Az autista félrevonul, és ezt mások úgy élik meg, mintha elutasítaná a közös együttlétet.
Clara Törnvall
1976. november 26. -
svéd újságíró
Egy autizmussal élő gyermekből autisztikus felnőtt lesz. Ennek ellenére a neuropszichiátriai diagnózis minden nyilvános megvitatása gyerekekről és fiatalokról szól. Mintha azt képzelnénk, hogy az autizmust ki lehet nőni. Nem lehet.
Ha az autizmussal élők lennének többségben, másképp nézne ki a társadalom. Az iskolában kevesebb lenne a csoportmunka, nem lenne ekkora zaj, kisebbek lennének az osztályok, jobban előre láthatóak lennének az események, és kevesebb rugalmasságot várnának el a gyerekektől. A munkahelyek nem egyetlen hatalmas térben lennének, és a konferenciákon nem lenne ennyi csoportos átbeszélés.
Az autizmus egy széles esernyő-diagnózis, amely olyan vonásokban mutatkozik meg, amelyek olykor lehetnek közösek, de nem tökéletesen egyformák minden egyes személynél.
Éves szinten globálisan sok száz millió dollárt költenek az autizmussal kapcsolatos kutatásokra. Az autizmus olyan probléma, amelyet meg kell oldani. Ez a kiindulópont. Amikor Den Houting utánajárt, hogy az elmúlt tíz évben miképp használták fel Ausztráliában a kutatásra szánt pénzt, azt találta, hogy több mint negyven százalékát genetikai és biológiai kutatásra fordították, részben az autizmus okát keresve, részben azt kutatva, meg lehet-e valamiképp előzni a kialakulását. Húsz százalék az autizmus kezelésével kapcsolatos kutatásokra ment el, többek között azt vizsgálták, miként lehetne elérni az autistáknál, hogy ne viselkedjenek autista módon, és jobban beleilleszkedjenek a társadalomba. És a rendelkezésre álló összegnek mindössze hét százaléka ment annak a kutatására, hogy mi módon lehetne segíteni az autistáknak, miképp lehetne megkönnyíteni az életüket.
