Az élet rövid és egy egyedülálló esély. Kipróbálni magam, megvalósítani a tetteket – ismerem jól a határaim: minden nap rajtuk járok! – közben elbukni, felállni, hátrább lépni hat kockával, mégis előre indulni vissza. Bejutni a saját elmédbe; olyan poros, pókhálós szobákba nyitni be, ahol még sose jártál. Olyan pincékbe lépni be, hogy legszívesebben bocsánatot kérve kihátrálnál. De mégis előre menni, egy fejlámpával. Mindig tovább.