Időskoromra megtanultam, hogy mi a türelem, az odafigyelés, a szeretetteljes törődés, és afféle apafigura lett belőlem. Feltűnt, hogy azóta egyre többen keresik a társaságomat olyan emberek, akik nem találják a helyüket a világban. Ha találkozol valakivel, akin látod, hogy szenved a magánytól, őszintén mondhatod neki: „Tudom, mit érzel”. Meggyógyítani nem tudod, de legalább ott vagy mellette.